2014.10.12. 15:43

...és a folytatás

Másfél év kihagyás után nemcsak az az apropója a blog újraindításának, hogy pont két éve költöztünk a házunkba, hanem hogy eggyel többen lettünk. Nóri tehát – hip-hip! – újra billentyűzetet ragadott. Íme.

blogeszter.jpgÚjraolvastam pár Ádámos-házas bejegyzést, és annyira jólesett, hogy elhatároztam, elkezdem megint a blogot. Immáron két gyerekről, ugyanis 2014. szeptember 15-én megszületett a lányunk, Eszter.

Bár az Ádámos bejegyzések helyenként talán túl személyesre sikerültek, nekem most nagyon jó volt, hogy anno ilyen részletességgel leírtam mindent, és pár pillanat erejéig felidézhettem, milyen is volt, amikor az én okos nagyfiam még alig jött haza a kórházból. Szóval ezen most sem fogok változtatni, és megpróbálom megörökíteni ezeket a ragyogó pillanatokat (mint pl. a tegnapi: Ádámot altatom, már vagy húsz perce, kevés sikerrel. Eszter felébredt, éhes, de közben beszart (igen, egy lány biztosan nem szarik, hanem kakil, de ennek a lánynak én vagyok az anyja, úgyhogy muszáj lesz elviselnie, hogy az anyja már akkor is kissé nyersebben fogalmazott, mikor még jóformán haza került a kórházból…) -szóval indulok tisztába tenni őt. Ádám kimenekül a hálószobából, pedig kértem, hogy maradjon ott. Olvas a szőnyegen. Eszter meztelen fenékkel, Ádám kiabál: pisilek! Oké, gyere, kisfiam a fürdőszobába. Ádám szót fogad - Csoda! Csoda! Fél kézzel megnyitom a csapot, hogy megmoshassam a lányom fenekét, Ádámról próbálom fél kézzel letolni a felső- és alsónadrágot. Sikerült. Ádám a bilin, mosom Eszter fenekét. Ádám: Mama! Kakis az alsógatyeszom! Én: Á, dehogy kisfiam, már reggel kakiltál, szépen a bilibe. Ádám: De, kakis. Hátranézek, és télleg. Ó, basszameg-neeem, persze ezt nem mondom ki. Jóvan, nembaj, kisfiam, üljél még kicsit a bilin. Esztert meztelen fenékkel levágom a pelenkázóra – három hetesen még nem gurul át a gyerek a másik oldalára, ugye? - suhan át a fejemen… Kakis alsógatya letol, belevág a kádba. Ádámfenék kitöröl, fél kezemet Eszter fölött tartva, hátha mégis. Hadművelet sikeres, Eszter a pelenkázón (megfogadom, hogy többet nem hagyom őt rajta egyedül), Ádámnak tiszta a feneke, mehetünk a hálóba. Eszterre pelenka, már szoptatás közben jut eszembe, hogy Ádámra nem adtam alsót. Nem baj, aludj kisfiam! Jön a következő húszperces huzavona, hogy: maradj csöndben! nemmaradok! akkornemmesélek. Csukdbeaszemed, énekelek neked! Neénekelj, meséljadiófácskáról! Nemmesélek, mertakkornemalszolel. Deelalszom. Jó, akkoraludj! A végeredmény: Elalszunk mindhárman, két óra múlva ébredünk, irány a bili, pisilni. Ekkor tudatosítom, hogy a szaros alsógatya még mindig a kádban… )

Nos, ilyen, és ehhez hasonló pillanatokat szeretnék itt feljegyezni, hogy majd ha már mindkét gyerekem kamasz lesz, és azt fogom gondolni, hogy ez már télleg a világvége, akkor visszaolvashassam ezt itt, és rájöjjek, hogy kiskorukban is kellett azért a multitasking.

Ja, és ezzel a kis intermezzóval csak azt akartam mondani, hogy ez a blog azért van, hogy nyomot hagyjon arról, miként fejlődtek, növekedtek, okosodtak a gyerekeim, szóval személyes, és helyenként unalmas lesz.

De legalább lesz.

Legalábbis remélem.

A bejegyzés trackback címe:

http://baba-haz.blog.hu/api/trackback/id/tr716779999

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu