Mivel is kezdjem? Legyen a legfrissebb: újabb orvoslátogatás, újabb ultrahang. Már meg sem hatódom, mikor látom – annyira természetes, hogy lakik bennem egy „teknősbéka”.

Akit már nehezen lehetne teknősbékának nevezni, hiszen egyre inkább gyerekformát ölt. Már akkora, hogy rá sem fér az egész Gyerek az ultrahangra. Vagy a fejét vagy a többi részét láttuk. Én ma inkább a fejét, de Laci újra megbizonyosodhatott róla, hogy nem a köldökzsinórt nézte el az orvos, mikor két hónapja megállapította a nemét. Egy kis aggodalom is szorult a havi hölgyológus-látogatóba: kicsit lejjebb van a Gyerek, mint kellene, úgyhogy pihenjek többet. Hja. Karácsony, kampány, házbontás. De azért igyekezni fogok. Igen, tudom, hogy ez most a legf...

Úgyhogy pihenésképpen megírom a házbontás sága tizenööööö... (vagy már huszon?) részét: A jó hír, hogy megvan a bontási engedély! Igaz, hogy csak karácsonyra lesz jogerős, de kit izgat? Reményeink szerint addigra már nem lesz a ház helyén semmi.
Szóval nagy volt az öröm, meg is ünnepeltük gyorsan egy jó kis csülökvacsorával.

Laci ma újra találkozott Luis de Funesszal, aki újra megerősítette a bontás árát, amit azóta akárkivel konzultátunk, nem akarta elhinni (gyanúsan olcsó ugyanis). Kb. két hétbe fog telni, és hétfőn már el is kezdené, feltéve, hogy nem fog esni vagy havazni... (Mibe, hogy fog?) Nem borúlátó vagyok, de ez beleillene az engedély megszületésének történetébe. Amit most, hogy sose felejtsük el, meg is örökítenék itt, körülbelüli dátumozással.

Október 10.: beadom az engedélyt. A törvényből adódóan 30 napjuk van az engedély kiállítására.
Október vége, Mindenszentek: Felhívnak, hogy ez és ez hiányzik. Miért, kérdem, ott volt a kötelező mellékletek listáján, hogy csatolni kell? Nem, de sebaj, be lehet őket utólag is adni, miután már elkezdődött az eljárás. Miért, kérdem, még nem kezdődőtt el? Hiszen már két hete maguknál a kérvény. De, de már elkezdődött, sőt, már postázták is az erről szóló értesítést. Nekünk, az összes szomszédnak, a városnak és a környezetvédelmi hivatalnak. Jó, mondom, amint tudom, beviszem a papírokat.
November 4.: Viszem a hiányzó papírokat. Ó, ha már itt van, akkor talán át is vehetné az értesítést. De hiszen legutóbb azt mondták, már kiküldték. (csönd) De hogy lássa mennyire jófejek vagyunk, átveheti a férjéét is. Szuper, mondom. És a többieknek mikor fogják postázni. Holnap. Akkor holnapután megkapom az engedélyt? Jaj, dehogy, ez még csak egy értesítés az eljárás megkezdéséről, ez ellen tiltakozni lehet, az átvételtől számított hét napon belül. Átvétel???? De mi van, ha sosem veszi át? Évekig húzódhat a dolog? Á, nem szokott... Legyen nyugodt. Jó, gondolom én, de csak mert nem akarom, hogy egy ideggócot szüljek majd a Gyerek helyett.
November 28. : Csak eltelt már az átvételtől számított hét nap, gondolom, és felhívom a hivatalt. Jó napot kívánok... megvan már az engedély? Hát, holnap van az utolsó nap, ameddig még átvehetik a városi hivatalban azok, akik nem vették át személyesen a postán, hívjon szerdán.
Szerda, november 30.: Jó napot...engedély? Ó, igen, már készen van, most küldtük át a horvátjarfalui polgármesternek aláírásra. Jó, mondom, maga szerint már megkaphatta? Egészen biztosan, telefonáljon csak oda. Odatelefonálok: blablablabla.... Engedély? Természetesen, már aláírta a polgármeser úr (ezt nem hiszem el, gondolom én) holnap fogjuk postázni. Nem, nem, nem, én személyesen szeretném átvenni, erősködöm. Persze, holnap jöjjön be bármikor. Csodálkozom: hiszen holnap nincs is ügyfélfogadás, nem baj? Nem baj, jöjjön nyugodtan.
December 1.: 8.15-kor bekopogok a horvátjarfalui hivatalnok ajtaján, aki láss csodát, sec pecc a kezembe nyomja az engedélyt. Hurrá, hurrá! Igaz, hogy 30 helyett 52 napig tartott, de...

Tanulság: már most imádom a horvátjarfalui városi hivatalt, és csak azt bánom, hogy az építkezési engedélyt megint csak a ligetfalui káoszban kell intézni (bár januártól lesz saját építésügyi hivatala a városrésznek, és elméletileg az építkezésket már helyben lehet lesz majd intézni – meglátjuk...)

Szóval, ez volt a bontás. Megért egy mesét, nem? A gáz és a villany újabb fejezetének elmesélét, melyben Laci sokat telefonál és mérgelődik, rá hagyom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.