Tegnap kezdték, mára már be is fejezték. Elkészült a házunk mennyezete.

Ezen a héten a gipszkartonos mester és csapata szállta meg a házunkat, hogy elkészítse a plafont. Eddig ugyanis csak a puszta tetőszerkezetet nézhettük odabentről, így azt is nehéz volt felmérni, valójában milyen magasak is lesznek a szobák.

Azzal kezdték, hogy egy sűrű, fém tartószerkezetet szereltek a tetőgerendákra, erre került a hőszigetelés, aztán – lézeres vízmérték segítségével – a 12,5 milliméter vastag gipszkarton lapokat rácsavarozták a tartókra. Pofonegyszerűnek tűnt, de én azért nem mertem volna nekikezdeni.

A gipszkarton amúgy nagyon jó cucc: könnyű, olcsó, sima, tűzálló, és ráadásul állítólag nagyon jó klímát biztosít a szobákban, mivel a túl sok nedvességet magába szívja, és száraz időben „kilélegzi” a házban. Meglátjuk.

Annyi van még hátra, hogy a mennyzetre csavarozott cucc kapjon még egy alapglettelést, hogy eltűnjenek a csavarfejek és a táblák összetételei. Hogy aztán a falakkal együtt házilag ezt is le tudjuk festeni. Merthogy ez a terv, talán még nem is írtuk.

Szóval, íme, az ilyen volt – ilyen lett nappali:

Az ablakosok holnap reggel hét és negyed nyolc (!) között érkeznek. Így, ha minden igaz, holnap ilyenkorra már ablakaink is lesznek.