Az új év első naplóbejegyzése legyen az alkalomhoz illően bombasztikus: megmutatjuk születendő fiunk, Ádám portréját! Elöljáróban annyit, hogy szerintem az apjára (vagyis rám) hasonlít.

2011 utolsó előtti napján elmentünk megultrahangoztatni Nóri pocakját. Tulajdonképpen „4D“-s ultrahangnak becézik az eljárást, amelynek során egy térhatású (ez a harmadik dimenzió) ultrahangképet mozgásban (ez lenne a negyedik D) figyelhet meg az ember. Ha szerencséje van, és a baba úgy fordul, ahogy szeretné. Valamennyire szerencsénk is volt, legalább profilból megleshettük a lurkót, aki egy kicsit szégyenlős volt, a köldökzsinór jótékony takarásába húzódott, de szerencsére néhány másodperc erejéig legalább a pofiját megmutatta. A képen tehát a gyerek arcának egy részlete látszik, profilból, amint bal felé fordulva, elégedetten szunyókál, a kezével meg valahol a fülénél matat. Íme.

(Ezt a képet csak azért nem tudtam hamarabb megmutatni, mert az ultrahangos vizsgálatról készült DVD-t Nóri laptolja elnyelte, és nem volt hajlandó sem lejátszani, sem kiadni. Végül egy szakembernek kellett kioperálnia az ájbíem legmélyebb bugyraiból.)

Készült egy valamennyivel jobban kivehető fotó is, a leendő focista (ha-ha-ha!) lábairól, ezt is megmutatom. Így, két lábbal tapossa belülről az anyja hasát, amit nemcsak Nóri, hanem én is gyakran érzek. Idővel, ha sikerül összevágnom egy pár másodperces mozgóképet is a felvételből, megosztom veletek azt is.

Na, mit szóltok? Ugye, hogy máris tiszta apja?
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.