Keserédes naplóbejegyzés arról, hogy nem is olyan könnyű ügyelni a részletekre.

Öcsi, a festő elvégezte az utolsó simításokat a házban, mi pedig felváltva örülünk és szomorkodunk. Sok a jó hír:  mindenütt fehéren ragyognak  a falak, folyik a víz a csapokból, nem ázik be a pince, a héten pedig le lesz rakva a parketta. 

Ellenben viszont.

A fürdőszobába hónapokkal ezelőtt akciósan megvásárolt duplamosdó fiókos szekrénye csak részben fogja tudni betölteni funkcióját. Az történt ugyanis, hogy felkerült a falra a törölközőszárító bordás radiátor, ami remélhetőleg remekül működik majd, praktikus egy darab, csakhogy senki sem gondolt arra, hogy a fiókos szekrényünk két fiókját nem tudjuk majd miatta kihúzni. Útban van. Ez persze csak akkor derült ki, amikor a duplamosdó már fel volt szilikonragasztva a falra, a radiátor pedig belefúrva a csempébe. Ha ezt tudjuk, önként és dalolva lemondunk a törölközőszárítóról, de most már késő. Egyelőre annyit tudtam csinálni, hogy derék svéd lakberendező barátainktól vásároltam egy polcot, amit a fiókok helyére be tudtam építeni. A csőszerelők ígérték, hogy kitalálnak valamit, lekapják a radiátort, amíg a helyére tesszük a hiányzó fiókokat, ilyesmi. Meglátjuk.

Nóri majdnem sírva fakadt, amikor meglátta a parkettát. Hogy itt valami szörnyű félreértés történt, ezt biztosan nem mi választottuk ki. De, nyugtatgattam, ezt konkrétan mi választottuk, csak az üzletben mások voltak a fényviszonyok. Jó, hogy egy kicsit mintha más lenne a színe meg a mintája, de... Meg hogy ha majd le lesz rakva, teljesen mást mutat, meg hogy meg fogjuk szokni. Szóval én így nyugtatgatom, de erre már Nóri hogy én biztosan másik laminált padlót rendeltem meg az üzletben. mint amit együtt kiválasztottunk. Biztos vagyok benne, hogy még ha így egymásra rakva nem is mutat valami jól, a helyére kerülve nagyon szép lesz.

A héten visszatért a tett színhelyére a Szimetrik, folytatni, pontosabban befejezni a külső munkálatokat. Most éppen a külső vakoláson dolgoznak, a jövő héten meg az ácsoknak kellene befejezniük a tetőtéri lépcső berakását, a koszorú szigetelését meg a dobozolt párkányzat kialakítását lambériából - bármit jelentsen is ez. Egyelőre tehát készül a vakolat, a házunk pedig egyre inkább kezd házra hasonlítani. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.