A bevásárlólistán sör, bor, ásványvíz, vínea és kofola, pácolt hús, kenyér, mustár, meg ilyesmik. A brigádlistán Nóri (feleség), Márta (anyós), Péter (após), Pista, Pityu és Robi (barátok). A feladat: horvátjarfalui (Jarovce, Pozsony V. városkerület) "birtokunk" kigányolása.

Az öt és fél áras telek ugyan még nem a miénk, de már lefoglalóztuk, a jövő héten pedig az első részletet is kifizetjük. Remélhetőleg addigra a bank is jóváhagyja a jelzáloghitelt. (Ha nem, hiába dolgoztunk hét órán keresztül...)

Része még a teleknek egy 1941-ben épült - vagyis édesapámmal egyidős - ház, amely sajnos lakhatatlan és menthetetlen állapotban van.  Amikor először megnéztük a házat, csepergő esőben - ott baloldalt egy esernyő lóg be a képbe - nem nyújtott éppenséggel szívderítő látványt, mi azonban láttuk benne a fantáziát.

Magát a kertet akkor még nemigen láttuk, csak miután eltakarítottuk róla az embermagasságig burjánzó bodzát, elvadult szőlőt és csalánt, na meg az alóluk felszínre bányászott szemetet.

Szent István napjára időzítettük a "kommunista szombatot", amelyet barátaink közül hárman tudtak bevallalni - a már említett Pista, Pityu és Robi. Amint megérkeztünk a tetthelyre, a srácok azonnal belevetették magukat a munka és a kert sűrűjébe. Péter kaszát, Pityu sarlót ragadott, Márta elkezdte csattogtatni a kerti olló, Robcso szilajul fűrészelt, amíg csak elő nem került a burnya alól maga a telek és a ház egyik fala, amelyek a vadul burjánzó flórától ezidáig nem igen látszottak. A helyszínre rendelt, 9 köbméteres konténerbe azután került régi tévé, jobb napokat látott szőnyeg, műanyag mókus, lyukas lábas, 1982-es folyóirat, egy kb 50 négyzetméteres fólia (alóla egy dühös és kb. tízcentis szarvasbogár futott elő), azonkívül ........................... (ide be lehet írni bármilyen, eszetekbe jutó tárgyat - biztos, hogy az is volt ott).

DE!

Délutánra már előkerült a ház, a kert, rengeteg beton és még valamilyen rejtélyes rendeltetésű, leginkább atombunkernek tűnő lyuk, ebból is kettő darab. Márta szerint verem. (Gondolatban én is azt, aki kitalálta, hogy kell ilyen a kert közepére). Mindegy, majd a ház bontásakor azokat is eltúrja valaki.

Közben Nóri (hasában egy babszemnyi kölyökkel) megsütötte a húst, megpihentünk egy kicsit a grill mellett. Az a másik nem én vagyok, hanem Pityu.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.