Hetek, sőt hónapok óta ijesztgetnek, hogy nem fogunk tudni kocsit venni, mert az egyáltalán nem egyszerű dolog, soká tart, stb… Mivel már napok óta valami gyomor-összeszorító érzés kerülgetett, ha csak a Gyerek leendő sétáltatására gondoltam, úgy döntöttem, nem halogatom tovább a babakocsi-ügyet.

Egy egész hétvégét, plusz egy hétfőt is rászántam a babakocsi-ügyre. Szombaton azzal kezdtük, hogy elmentünk babakocsikat nézni. Megnéztünk vagy tizenötöt: mindegyik jó volt, de az egyik sem volt tökéletes. Ebből az alábbi következtetéseket vontam le:

1. nincs tökéletes babakocsi, ami minden igényemnek megfelel
2. mivel úgysincs nincs minden igényemnek egyszerre megfelelő babakocsi, több babakocsira is szükségem lesz
3. mivel több babakocsira is szükségem lesz, nem akarok drága babakocsit venni
4. mivel nem akarok drága babakocsit venni, használt babakocsit fogok venni

Ami erről még inkább meggyőzött, hogy ki tudja, a Gyerek szeret-e majd babakocsiban lenni. Sose lehet tudni, nem igaz?

Úgyhogy ennek alapján szombat délután nekiültem és kiválasztottam három babakocsit, amit vasárnap elindultunk megnézni. Az első nagyon olcsó volt, két gyerek után, háromféleképpen kombinálható. Jó is lett volna, de azért mondtam, hogy még nézzük meg a többit. A második után, ami ugyan drágább volt, alig használt, és külön mózeskosár rész sem volt hozzá, hanem a sportkocsi részt lehetett teljesen ledönteni, és mózeskosárrá alakítani, meguntuk Lacival a nézelődést, és úgy döntöttünk, hogy ennyi pénzt nem sajnálunk rá, úgyhogy hajrá. Azért még aznap nem hoztuk el, aludtunk rá egyet. Ugyanezzel az érzéssel keltünk fel reggel, úgyhogy hétfőn elhoztuk a kocsit.

Itthon nekiálltunk kipróbálni, mégis, hogyan kell lehajtani – a nő, aki árulta, megmutatta, és nagyon egyszerűnek tűnt. Miután majdnem teljesen szétszereltem a kocsit, megtaláltam a varázsgombot –tényleg nagyon egyszerű, csak tudni kellett volna, hol keressem…

Jobban megnézve, az volt az érzésem, hogy nagyon alacsonyan fekszik majd benne a Gyerek, és miután emiatt egy egész éjjelt ébren töltöttem, úgy döntöttem, hogy valószínűleg még egyet – mélykocsit – is veszek majd alkalomadtán a hiperszuper Peg Perego Uno mellé.

Így értelmet kapnak a fentebb leírt következtetések is. A minden igényemnek megfelelő sportkocsi mellé (amit úgyis remélhetőleg jobban, hosszabb ideig kihasználok majd), veszek egy másikat, egy klasszikus mélykocsit, amiben a Gyerek max. az első 4-6 hónapját tölti majd.

De a gyomorszorító, „le vagyok maradva, milyen anya leszek, ha még egy babakocsit sem szereztem be eddig” érzéstől sikerült megszabadulni. Úgyhogy neki is állok lassan összekészíteni a többi Gyerekcuccot. Mondjuk egy fürdetővödröt (milyen jó, hogy abból csak egy fajta van :)!
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.