2012.03.27. 22:10
Ádám születése – apai szemmel
Ma mindenki azt kérdezte tőlem, milyen volt Nórinak a szülés. Röviden azt mondtam, fájdalmas, de gyors.
Tegnap intim részleteket ígértem a szüléssel kapcsolatban. Meg azt is kilátásba helyztem, hogy Nóri és én is leírjuk, hogyan éltük meg Ádám világra jöttét. Nóri visszaemlékezésére pár napot még várni kell, de mivel én pillanatnyilag sem kórházban nem fekszem, sem a varrataim nem gyógyulnak, sem pedig szoptatással nem foglalatoskodom, ráérek leírni, hogy is történt.
Nóri fájdalmai éjjel két óra körül kezdtek nagyon erősek lenni, kikeltünk az ágyból, egy pillanat alatt éber lettem, villanyt gyújtottunk, zavaromban megborotválkoztam, még egyszer átböngésztük a szakirodalmat, aztán megnyugodtunk, hogy a szülési fájdalmak akár még napokig is eltarthatnak. „Jó, jó, de hogy fogom én ezt kibírni?” – kérdezte Nóri, jogosan. Valami azért gyanús volt, mert a fájdalmak közötti idő rövidült, és egyre rendszeresebbé váltak. Végül visszabújtunk az ágyba, hogy próbáljunk aludni egy keveset.
Nekem sikerült is, négy óra körül arra ébredtem, hogy Nóri már egyre keservesebben szenved, a fájások 3-5 percenként következnek. Eldöntöttük, hogy magzatvíz ide vagy oda (akkor még ide), megyünk a kórházba. Felkaptuk a táskákat (szüléshez szükséges holmi, gyerekruha, kaja-pia stb.), kocsiba be, irány a kórház.
Ott alaposan megvizsgálták Nórit, rákötötték valami gyerekszívhang- és méhösszehúzódás-figyelő készülékre, aztán elhangzott a verdikt: egyelőre nem szülünk. És mégis mikor? – kérdeztük. Nem tudni, most még nem. Hazamentünk.
Kábé két órával később, fél hét körül elfolyt a magzatvíz, a fájások viszont addigra alábbhagytak. Nóri felhívta az orvosnőt, aki a szülést volt hivatott levezetni, hogy akkor most mi a teendő. Irány a szülészet – válaszolta. Mivel a holmit elővigyázatosan már lent hagytuk a kocsiban, gyorsan el tudtunk indulni.
Ha jól emlékszem, hét óra után érkeztünk a kórházba, engem ezúttal nem engedtek be, a folyosón róttam a kilométereket fel-alá. Eltelt egy örökkévalóságnak tűnő idő, amikor végre előbukkant a főnővér, hogy igen, Nóri benn marad, mivel ebből szülés lesz. Nem, azt nem tudják, mikor. Jó, jó, nyugi. Az órámra néztem. Hmmm... Fél óra múlva érkeznek a munkások a telkünkre, hogy nekifogjanak a házépítésnek. Odabenn meg a feleségem minden percben – na jó, minden órában – megszülhet. Beszóltam neki, hogy „Kedvesem, akkor én most egy órácskára elugornék építkezést indítani”. Mondta, menjek nyugodtan még egy ideig nem jön a gyerek.
Mikor visszaértem, újabb félórát várattak a folyosón, mivel éppen „szülésre való felkészítést” hajtottak végre Nórin. Nekem pedig ahhoz semmi közöm, várjak kint. Mikor végre bemehettem, Nóri már sápadt volt a fájásoktól. Végre kettesben maradhattunk volna, hogy együtt vészeljük át a várakozás óráit, hogy segíthessek neki a légzési gyakorlatokkal, a fittlabdával és a súlypont-áthelyezéssel enyhíteni a fájdalmakat, amikor bejött a doktornő, vizsgálódni kezdett az érkezési oldalon, hogy akkor még egyszer nézzük csak, mi a helyzet. Ó, hogy hát itt mindjárt jön a gyerek. Szóval szülünk. Mikor? Most azonnal. Nem, a fájdalomcsillapító injekciót már nincs értelme beadni, túl késő.
Át a szülőszobába, férj hátraküldve az indulási oldalra, fejtől. Csapó kettő, tessék!
Az én feladatom végül tényleg kimerült abban, hogy egy nedves gézzel törölgettem Nóri ajkát és arcát, tartottam az orra előtt az oxigén-maszkot, hogy könnyebben lélegezzen, amikor jöttek a tolófájások, tartottam a fejét és szorítottam a kezét. Vagyis, miket írok, ő az enyémet.
Négy-öt nekiveselkedés után megszületett Ádám. Azonnal felsírt. No, ez volt a pillanat, amikor kezdett elhomályosodni előttem minden. De nem az ijedtségtől, hanem a meghatottságtól.
Hogy mit éreztem még? Boldogságot és büszkeséget. Megkönnyebbülést és várakozást. Szeretetet és aggódást.
Itt van velünk, megérkezett. Légy üdvözölve, Ádám!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
