Olyannyira felgyorsultak a házépítés körüli fejlemények, hogy ez a napló sem bír lépést tartani az eseményekkel és a kőművesekkel. Folytassuk tehát ott, ahol legutóbb abbahagytuk.

Miután Pongrácz úr és csapata egy kiadós, drága és eredménytelen vakondhadművelet során keresztül-kasul túrta a telkünk előtti terepet, a kert másik végében húzódó betonút mögött végre megtalálta a szennyvízvezetéket. A nyolcméteres csőszakasz helyett így huszonnyolc méteres vezetéket fektettek le, amely kezdődik a ház (majdani) bejárata alatt, végigkúszik az egész (leendő) kerten, majd a hátsó betonút alatt átbújva rácsatlakozik a csatornarendszerre. A hátsó utat is sikeresen átvágták, betemették, újrabetonozták – de végre vége, kész a szennyvízvezeték. Ha volna mivel lehúzni a nem létező vécénket, állítólag már le is folyna. Ezt majd a gyakorlat bizonyítja – remélhetőleg még ősszel.

A villanykapcsolók ugyan csak valamikor a festés előtt kerülnek a helyükre, de ha már ott lennének és felkattintanánk őket – lőnne világosság. Gyuláék kihagyták a helyet a konnektoroknak is, azokat szintén az utómunkálatok során szerelik fel. A lakószobákban, konyhában, nappaliban – általában minden falban – ott húzódnak a villanyvezetékek a vakolat alatt. Ezt is megelőzte persze egy kis kupaktanács, hiszen nem mindegy, hogy ha belépünk egy szobába, hol is fogjuk majd életünk hátralévő részében felgyújtani a villanyt. Menet közben kellett kitalálnunk, hová és mennyi konnektor, lámpa, csillár kerül majd. Ezen szerencsére nem sok időnk volt agyalni, mert az egész villamosítás pár nap alatt elkészült.

Végezetül egy bekezdést megérdemelnek a simára vakolt falak is.

Ezekért a generálkivitelezőnket terheli a felelősség illeti a munkadíj – ismerőseink csak ingatták a fejüket, amikor hallották, hogy nem két hét, hanem két-három nap alatt készültek el a teljes belső munkával. 

A külső vakolás egyelőre a levegőben lóg – aligha marad rá pénzünk beköltözés előtt, de a szép narancsszín téglafalak között nagyon romantikus lesz a tél. Sőt, reméljük, az ősz.

A pince szigetelése is elkészült, a győri cég a nyakát tette rá, hogy most már nem fog beázni. Mármint, ha nem lesz valamilyen különlegesen nagy égszakadás. Ez is a majd meglátjuk kategóriába került tehát. Magáról a terasz-pince kombóról meg az elképzelt lejtőről valószínűleg még íródik egy bejegyzés, hiszen Nóri elképzelése, hogy a terasz a kert felé közvetlenül egy lejtővel folytatódjon, aligha valósulhat meg abban a formában, ahogy szerette volna. A technológiai részletekkel majd később untatlak benneteket.

Ennyit röviden a ház körüli fejleményekről, ma este még kinézünk az építkezésre, mivel állítólag elkészült a külső betonozás, lépcsőstül. Három napon át reggel-este járok majd betont locsolni. Holnap pedig Péntek úr érkezik a helyszínre, hogy beszerelje a vízgázfűtést.

Itt folytatjuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.