Kiválasztottuk, megrendeltük, kifizettük, hazahoztuk. Meg a csempe! Ötszáz kiló járólap és fürdőszobacsempe rövid története.

Azt már egy korábbi bejegyzés végén is említettem, hogy Nórival sokat variáltunk a fürdőszobacsempe témájában, míg végül megtaláltuk a kompromisszumos megoldást. Az egyik ötödik pozsonyi szaküzletben akadtunk rá a spanyol Kerko gyár termékére, erre a bézs-barna csodára. Azért csoda, mert teljesen valószínűtlennek tűnt, hogy találunk olyan csempér, amelyik mindkettőnknek tetszik.

A sikeren felbuzdulva (és mivel benne volt az árban) a helyszínen elkészíttettük leendő fürdőszobánk vizualizációját. Ez azért volt jó ötlet, mert a program nemcsak azt mutatta meg három dében, hogy fog kinézni az általunk választott árnyalat a falakon, hanem azt is kiszámította, hány doboz csempére lesz szükség. Azóta persze itthon már valamelyest felülbíráltuk a látványtervet, hogy minél világosabb legyen a végeredmény, de nagyjából el tudjuk képzelni, milyen lesz a fürdőszobánk. Ez a beszkennelt kép ugyan nem sokat mutat az árnyalatokból, de azért idebiggyesztem.

Szóval a szín drapp (bézs?) és barna lett. Nem kék, nem piros, nem fekete-fehér – ezek a színek jutottak még az elődöntőbe. Arról is szó volt, hogy mozaikos legyen a cucc, de a kicsi csempék helyett végül durva nagyokat sikerült vennünk. A járólapok sem kicsik (41x41 cm), de a falicsempék kimondottan bazinagyok: a megacsempék 60x30-as méretűek.

Amikor az ütött-kopott Feliciánk meglátta, mekkora halom cuccot akarunk vele hazavitetni, még a jobboldali visszapillantó tükröt is ledobta ijedtében. Tegnap Greg és Pista segített be- és kirakodni a kocsiból, kétszer kellett fordulni, amíg mindent haza tudtunk szállítani. Egész jól megúsztuk a fuvart, mikor kipakoltuk a csempehalmot a házban, csak egy törött darabot találtunk. Nem rossz arány.

Augusztus utolsó hetében tehát visszatér Karcsi, és bevarázsolja a fürdőszobába a darabonként kétkilós csempéket. Csak kibírják a falak.