Nóri rábeszélt (na jó, nemigen kellett sokáig rágnia a fülemet), hogy vegyek ki egy fél nap szabit és menjek el ma vele ultrahangra. Jól tette. Most már értem, miért mondta azt pár hete, hogy "beszarás!"

Tényleg hihetetlen érzés volt látni az ultrahangon, ahogy a mínusz hat hónapos gyerek rugdos, kalimpál a kezével, ásít. Talán most először döbbentem rá igazán, hogy ott benn valóban nődögél valaki. Aki a miénk.

(Nóri rám bízta ugyan, hogy ne legyek szentimentális, most azért a jól fejlett cinizmusom ellenére van mit csinálnom, hogy ne mutassam ki, mennyire elérzékenyültem.)

Az élőképen nemcsak a lába és a karja, de az ujjai és a talpa, a szája is látszott. Ja, meg az, hogy a két lába között is van ám valami! Perhács doktor ugyan még nem mondta száz százalékra, hogy fiú. de én láttam, hogy az.

Ez a kép tehát hivatalosan az első fotó a fiunkról, úgyhogy megmutatom, még ha nem is látszik rajta sok minden. (Niki szerint egy földönkívüli teknősbékát ábrázol) A jobb oldali ellipszis a feje, a bal oldali a hasa.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.