Ma egyhetes a Malacunk.

Nagy ínyenc, órákat képes nyammogni a mellemen. Én meg gyűjtöm az olvasnivalót, hogy el ne aludjak, míg ő nagy kényelmesen megreggelizik, tízóraizik, ebédel, duplázik, uzsonnázik, vacsorázik, duplázik, stb...

Pozsonyban az a legújabb (?) trend, hogy nem szivatják le (vagy micsinálnak) az újszülöttek légútjait, hanem hagyják, hogy azok maguktól kitisztuljanak. Ennek megfelelően a babáknak napokig intenzíven folyik a nyál a szájukból, tüsszögnek, stb. A mienknek ehhez még egy masszív orrdugulás is betársult, amitől szegény alig tudott aludni meg enni. Viszont minden lélegzetvétellel röfögött. Sajnáltam őt, persze, mert szegénynek biztosan nagyon kellemetlen volt, de nem bírtuk megállni Lacival nevetés nélkül, mikor egy-egy kiadós röfögéssel végre sikerült egy-egy mélyet lélegeznie. Ehhez az utóbbi napokban betársult az evés utáni cuppogás meg nyammogás is, úgyhogy evidens, hogy Malacunk van... Igazi kényelmes, lassan evő, minden nyeletet kiélvező Szopósmalacunk, aki egyhetesen így alszik egy kiadós evés után :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.