Holnap elkezdődik a valódi gyerekes élet.

A szülés óta ugyanis nem igazán voltam egyedül a babámmal. Először a kórházban vigyáztak ránk, az ajtó mögött csak pár lépésre volt az orvos meg a sok nővérke. Az első törés a hazajövetel volt, mikor tudatosítani kellett, hogy nincs kéznél egy hozzáértő személy, aki megoldja, bármilyen kérdéssel fordulok hozzá a babával kapcsolatban.

Majd egy hétig Laci volt itthon velünk, úgyhogy megint csak nem nekem kellett egyedül döntenem dolgokról, ráadásul nem kellett törődnöm a bébin kívül semmivel, a kórházzal ellentétben, ahol még csak azt sem kellett eldöntenem, mit fogok ebédelni-vacsorázni, most csak annyi változott, hogy nekem kellett kitalálnom, mit kérek enni.

Az ellátás minősége csak javult az elmúlt héten, amikor is anyukám szolgált ki engem és dajkálta a gyerekemet, amikor én már kifogytam az erőből. Volt pár pillanat, mikor nem is tudom, mit csináltam volna nélküle. Mondjuk mikor nem sikerült összhangot létesítenem a gyerekemmel, és a fenékmosás után sikerült egy igazán fröccsenős termékkel berondítania az egész szobát. Na, ott igencsak jó volt, hogy volt, aki felmosott utánunk, míg én az éhségtől sivalkodó gyereknek tömtem be mellel a száját. Ha leültem szoptatni, nem kellett arra gondolnom, hogy odakészítsek magamnak egy pohár vizet, ha vittem feneket mosni az összeszart Kismalacot, volt, aki utánam hozta a törölköző-pelenkát, arról nem beszélve, hogy mostak, főztek, takarítottak rám.

Na, ennek lesz vége holnaptól.

Egy hét múlva szerintem úgy fog kelleni kivakarni a koszból minket (csak azt remélem, hogy a gyereket nem hányom el valahová – még jó, hogy a hangja alapján tutira megtalálom majd), fogat mosni még így is néha csak napjában egyszer volt időm, a zuhanyzással el sem tudom képzelni mi lesz, és hogy enni mikor fogok? Passz. Vagy pedig a gyerekem hozzászokik, hogy nincs első nyikkanásra kézbe kapva, és erősíti majd kicsit a tüdejét, mielőtt megkapja, amit akar. Már így is eléggé kézhez van szoktatva, hát majd számára is véget érnek a boldog, szép napok.

Ha nem jelentkeznék a következő három hónapban, anyasági SZABADSÁGRA mentem!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.