A Férj Bécsben, a Gyerek a balkonon napozik, én meg ahelyett, hogy kicsit összetakarítanék, blogbejegyzést írok. Vasárnap.

Ja, akit zavar a sok mell, ne olvassa a következő bejegyzést. Kedvenc témámról, a szoptatásról is beszámolok ugyanis.

Csak hogy megértsétek, miért vasárnap takarítanék, mikor a szombat erre sokkal ideálisabb nap, tegnap extrahülye napja volt a Malacnak, cumit leszarva megint nem akart semmi mást, mint a mellemen lógni. De talán rájöttem, mi volt az oka ennek: észrevettem, hogy a fiam egyértelműen a bal mellemet preferálja, a jobbal inkább csak játszik, mint iszik belőle – valószínűleg innen nehezebben jön neki a tej. Én viszont mindkét mellből kívánok szoptatni, tehát elsőnek a jobb mellemre tettem a Malacot, aki szívott egyet-kettőt, aztán csak játszott, megint szívott, de jól nem lakott, tehát folyamatosan át kellett őt raknom a másik mellemre. Mire átkerült, totál lefáradt, úgyhogy innen is csak szívott párat, és már aludt is. Mondjuk tíz-húsz percet, aztán megint evett volna. De még mindig fáradt volt, mert nem aludt eleget… És ez így ment tegnap körbe-körbe. Ma egyelőre jól van, telizabálta magát a bal mellemből, most a hattyúetetés után szunyál a balkonon.

Tegnap új kocsit kapott Ádám. Mivel Ligetfalu legjobb környékén lakunk egy gyönyörű tó mellett, amit másik oldalról erdő vesz körbe, előre örültem, milyen jókat fogunk majd sétálni a Malaccal. De mint kiderült, a pár hónapja beszerzett kocsi ugyan gyönyörűen megy a sima aszfalton, a nehezebb tereppel nem birkózik meg. Illetve igen, de már most is tartok tőle, hogy agyrázkódást szenvedett a Gyerek, annyira összeráztam őt egyszer-kétszer, mikor kicsit egyenetlenebb talajra toltam. Úgyhogy kitaláltam, hogy kell nekünk még egy, most a változatosság kedvéért felfújható kerekű, mély babakocsi. Sok pénzt nem voltam hajlandó szánni rá, lévén mély babakocsit csak rövid ideig fogunk használni, úgyhogy leültem a számítógéphez és lőn, egy nappal később házhoz hozták nekem a hagyományos, felfújható kerekű, brutálisan ringatózó kocsit. Merő véletlenségből ez is zöld, nagyon jókat lehet benne hintázni, és a kavicsokon, meg mindenféle kiálló gyökereken úgy megy, mint kés a bánovecká nátierkában. Mondjuk, ha kilyukad a kereke, nem tudom, mit fogok csinálni, de csak létezik babakocsikerék-javító szolgáltatás…

Kemény harminc eurót költöttünk rá – ennyibe mondjuk a Malac kinti overallja is belekerült, amit már nem is adok rá, mert annyira meleg van. Szóval megérte.

Laci ugyan összevonta szemöldökét, mikor felhoztam a kocsit, de miután délután kipróbálta, jóváhagyta a döntésemet. Már csak azt kell kitalálnunk, hol fogjuk tárolni, mert hely már nemigen van a lakásunkban…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.