Remélem, nem olyan lesz egész június, mint amilyen az első két napja volt.

Mostanáig ugyanis teljesen aránylag flottul mentek a dolgaink. Tegnap viszont megláttam, hogy valamiért beázik a pince, ma pedig újabb sokk ért az építkezésen.

„Remélem, nem leszünk olyan lúzerek, hogy mégsem találjuk meg a szennyvízvezetéket, amikor arra kerül a sor“ – írtam egy hónappal ezelőtt, amikor még úgy tűnt, minden rendben van.

De, olyan lúzerek lettünk.

Ma reggeltől délig ugyanis négy ember meg két munkagép hiába kereste a szennyvízvezeték leágazását a telkünk előtt. Még egy nagyon ügyes – és nem is olcsó – „vakondos” szakembert is hozattak valahonnan, aki lenyomta a kamerás fonendoszkópját a csatorna gyomrába, és megerősítette, amitől féltünk: annak idején csak papíron építették ki a leágazást a fő szennyvízvezetéktől a házunk felé a derék vizesek. Az illetékes vízgazdálkodási-vállalatos úr által a központi dokumentációs központban előkeresett korabeli műszaki rajz tehát úgy ahogy van hazugság. Mivel a főút alatt nem lehet alagutat fúrni, kénytelenek leszünk hátrafelé, a kert végébe kivezetni a csatornát – ez kábé kétszer annyiba kerül majd, mint terveztük. Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg az engedélyeztetési eljárást is újra kell kezdenünk.

Az, hogy a júniusi eső volt olyan kedves és megmutatta, hogy a terasz alatti pincénkbe alulról szivárog befelé a víz – nos, ez már csak hab volt a tortán. A kivitelező cég – egyelőre csak látatlanban és telefonon – váltig állítja, hogy az nem lehet, biztosan felülről csurgott be az esővíz. Mondjuk, a végeredményt tekintve szinte mindegy. Kíváncsi vagyok, mit hoz a jövő hét, vagyis elismerik-e, hogy trehány munkát végeztek a szigetelésnél, valamint hogy mikor és hogyan javítják ki a hibát. Merthogy így nem maradhat a pince, az biztos.

Odabenn a házban amúgy jól mennek a dolgok, Gyuláék éppen a villanyvezetékeket húzzák. A fal kivésése simán ment, a villanykapcsolók és konnektorok dobozai szintén a helyükre kerültek, a leendő csillárok helyén is lógnak már a kábelek. Még a bazinagy villanyszerkénynek is sikerült helyet találni – teljes a siker.

Tegnap éjjelig azon tanakodtunk Nórival, hogyan is legyenek elrendezve a konnektorok, lámpák és kapcsolók a konyhában. Aztán rájöttünk, hogy úgyis csak a használatba vétel után derül ki, jó helyen van-e minden.

Ha meg nem, na bumm: majd megszokjuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.