A kérdés persze költői, nem kell válaszolni rá. 

Mivel a házunk befejezése jóval többe kerül annál, mint amire számítottunk, most ott spórolunk, ahol lehet tudunk. A kőművesek elég simára húzták a belső vakolatot, ezért kitaláltuk, mi lenne, ha glettelés nélkül hagynánk a falakat, és egyszerűen csak lekennénk fehérre. Pár év múlva, amikor Ádám már összefirkálta a falakat, majd újra festetjük, profival.

Nóri biztatására átolvastam tehát néhány barkácsoldalt, fórumot és blogot, úgy gondoltam, nem boszorkányság ez az egész, bevásároltam létrától kezdve mélyalapozón át festőhengerig mindent, és a héten nekiláttam.

Persze nem a nappali legnagyobb falát kezdtem mázolni, a háztartási helyiség sokkal alkalmasabb próbafelületnek bizonyult. Szigszalagozás, mélyalapozás, száradás, újabb penetráció, száradás, festékréteg, száradás, festékréteg, száradás, kész.

Az eredmény? Hát, láttam már ennél foltmentesebb falfelületet is, de ez persze nem az én saram: a vakolatot utólag pár helyen újra ki kellett vésni mindenféle csövek és kábelek miatt, a javítások helyén más árnyalatú lett a fehér. Talán ha harmadszor is lekenném, javulna valamicskét, akkor viszont anyaghasználat miatt már ott tartanánk, mintha profi festővel csináltattuk volna. 

Szóval a mosókonyha így marad. Sőt: a vécét, a spájzot és a pincét is s.k. fogom fehérre mázolni. Viktor ígérte, hogy segít.

Szóval lesz kire fogni, ha nem sikerül.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.