Tegnap Péntekék beszerelték a gázkazánunkat.

Gáz még ugyan nincs, de a gázszolgáltatás beindításához szükséges dokumentáció már a kezünkben van. Szóval a fűtési idény kezdetére talán már lesz földgáz is a telken. Ahhoz persze, hogy használhassuk a csinos Junkers kazánunkat, ki kell ásni a gázvezeték helyét a kerítéstől a konyháig. A mester megnyugtatott, hogy mivel úgyis fel akarjuk tölteni a telket, elég csak olyan 20-30 cm mélységben leásnunk, de így is van vagy 20 méternyi ásnivaló. Ehhez már csak nem hívatok szégyenszemre szakembert: kiásom magam. Csak álljon el az eső. Meg jöjjön meg a kedvem.

A tegnapi telekvizit során észrevettük, hogy a győri cég munkásai egy helyen sikeresen beszakították a méregdrága (és meglehetősen problémásan elkészült) szennyvízvezetékünket, amikor a lépcsőépítés során beszúrtak a földbe valami tartókarót. A cölöppel pont áttörték a műanyag csövet, az beszakadt, eltömődött – még jó, hogy észrevettük. Telefon Pongrácz úrnak, aki a vonal másik végén vakarja a fejét: majd a jövő héten megnézi, de aszongya, meg lehet lesz csinálni.

Email a Szimetriknek, hogy miajóédesanyátokatcsináltatok egy szerencsétlen véletlen során megsérült a vezeték, legyenek szívesek kijavítani vagy megtéríteni a javítás költségeit. Már válaszoltak is, hogy természetesen kijavítják, vagy megtérítik. Szóval mégiscsak rendes ez a cég.

Most tehát az következik, hogy kiássuk a vezeték helyét, aztán lecsempéztetjük a műszaki helyiség padlóját, hogy be lehessen állítani a víztartályt.

Közben Nórival (és persze Ádámmal) már járjuk az üzleteket, a laminált parkettát már megtaláltuk Dunaszerdahelyen, most pedig éppen csempét keresünk a fürdőszobába és a konyhába. Na, ez már keményebb dió. Az a baj, hogy eléggé eltérő a stílusunk, én a konzervatívabb, Nóri pedig a formabontóbb megoldások híve. Nem akarom elkiabálni, de talán-talán megtaláltuk a kompromisszumos megoldást... Egyikünk sem elégedett persze, viszont mivel mindketten engedünk az elképzeléseinkből (Nóri mondja, hogy ő többet), talán csak megegyezünk végre.