Bécsi barátunktól érkezett a következő bejegyzés, amely leginkább a baba-haza kategóriában érdemel figyelmet. Mit mondjak, minimum tanulságos.

"Áldjon vagy verjen sors keze: itt élned, halnod kell."

Hát egy nagy túróst.

Bocsánat.

Régóta gondom van a szózattal. Szép szomorú meg minden, de valahogy marhára nem az enyém, sajnálom. Rég mondtam ezt, de összeségébe véve nem azért hagytam el az országot 4 évvel ezelött, mert a szózat nem nekem vagy rólam szólt.

Egyszerű oka volt, szerelmes lettem és a leányzó Bécsben élt, rövid tanakodás után, na nem a távkapcsolat müködtethetőségéről, hanem hogy hol kéne élni-ről, úgy döntöttünk, Bécsbe költözöm.

Nagyon sok mindent nem gondoltunk végig, de akkor is és most is azt gondolom, jó döntés volt.

Azt, hogy nem egyszerű szerelem a miénk, tudtam akkor, mert hát ha egy csallóközi leány ráveti szép szemét egy pestire Bécsben, milyen szép K. u. K-ás történet lenne száz évvel korábban, az csak problámákat vet föl, persze, nem Lándzsarázói mélységűeket csak Asterixieket, elég ha az ominózus A-38-as igazolvány megszerzése az eszünkbe jut:

 http://youtu.be/ed-GMwJp73s

Szóval szerelmünk szárba szökkent, azaz a tesztüzem együtélés címszó alatt jól sikerült.

Házasságra adtuk fejünket, óh mi balgák.

A történelemben nincs ha.

Meghánytuk, megvetettük, vajon hogyan is praktikusabb, figyelem: eme szónak a későbbiekben komoly jelentősége lesz, így jött ki, hogy Szlovákia a nyerő, ha egy szlovákiai magyar egy magyar magyarral, akivel Ausztriában, Bécsben élnek együtt házasságra akarnak lépni.

Indoklás felettébb praktikusnak tűnt akkor, hiszen a Leányzónak kell új papírokat csináltatni. Ausztriában meg így is, úgy is fordíttatni kell majd a papírokat. Volt ugyan egy kis intermezzo, hogy a szlovák állam kiállít egy dokumentumot arról, hogy nem állít ki dokumentumot arról, hogy a lány hajadon.

No, itt kezdődött.

Egy kedves kis csallóközi falu önkormányzatán, hol az előkészülethez papíroztunk egy keveset.

Idővel gyakorlatba jön az ember, eme avittasnak tűnő időpontban még lelkesek voltunk, előre menekülésről még szó sem volt.

Szóval a hölgy, akit kedvesnek egyszerűen nem tudok nevezni és ez nem sértettségem okán van, felhívta figyelmünket a papírok kitöltése folyamán, hogy ha gyermekünk lesz, akkor -ová.

Anyád, fejtettem ki cizelláltan.

Jelezném, nem vagyok jobb oldali, semmilyen értelemben sem, ahogy gyermekem sem szláv, remélem nem sértődik meg senki ezen.

Indokoltam én valahogy, hogy hát bocsánat, de tekintve hogy Ausztriában élünk és magyarok vagyunk ez az -ová kissé oda nem illőnek tűnik.

A hölgy legyűrte ellenállásomat, ebben némileg segítségére volt, hogy egyszer már megadtam magamat abban a kérdésben, hogy anyámat hogyan hívják.

Meggyőződésem volt, hogy tudom: X-né Y Z, ugye. Akkor a leánykori neve Y Z. Ugye.

A hölgy álláspontja tarthatatlannak tűnt: Anyámat hívják már most X Z nek.

Én, kompromisszumkészen javasoltam tízpercnyi vita után, hogy legyen akkor X-Y Z, ha már szlovákul nincs -né, ami abszurdnak tűnt akkor is, mert hát ha szerencsétlen anyámat X-né Y Z nek hívják, de nem, azt nem lehet, legyen X Z, volt a hölgy kemény, mint Joszip Visszarionovics a róla elnevezett városnál.

Jelzem, esküvői eredeti oklevelünkön anyám nem jól szerepel. Nem az anyám szerepel, X Z szerepel, lánykori nevén Y. Én anno azt gondoltam, ez még probléma lehet.

Szóval szerelmünknek gyümölcse is lett idővel és mivel mi megátalkodottak vagyunk, hát Bécsben született.

Gondolkoztunk alaposan, praktikus alapon, hogy na akkor mi legyen, mert bár Kedvesemnek elkezdtük intézni az osztrák papírokat, mert hát itt él vagy 12 éve és azt gondoljuk, mi is itt fogunk, de ez ugye nem két hét és a gyermeknek meg lennie kell valahol papírosan, különben nincsen pénz, egsziztenciálisan.

No mi legyen, egy rövidke ideig, mert akkor is tudtunk már annyit, hogy az egyesült unióban ez nem úgy van, hogy mindegy. Nagyon nem mindegy.

Kérdeztem a magyar nagykövetséget, mi kéne ahhoz, hogy a lányom magyar legyen, kérdezték, hol esküdtünk meg? Szlovákia, feleltem, és honosították a papírokat? Nem, feleltem, kellett volna? Igen, felelték. Hmm. Szlovákia az Európai Unió tagja, Ausztria is, mindkét ország nyelvén van hitelesített dokumentumunk, hogy férj és feleség vagyunk. Nem kérdeztem, mindegy. Azt viszont igen, hogy mennyi időbe tellene ez, hat-nyolc hét, talán felelték. Plusz fordítás és azt csak nálunk lehet ám.

Anyád. Közöltem cizeláltan.

Papírok megvannak szlovákul, majd kérünk egy élből -ovátlanító kérelmet és zsír.

Gondoltuk.

Gyermek megszületik időben, rendben, mi elcsángálunk a megfelelő önkormányzathoz születési anyakönyvi kivonatért. Ott kedves osztrák ügyintéző asszony előkap egy könyvet az osztrák eredeti anyakönyvi kivonat kíállításához, hogy -ová. Mondom höhőő, közben persze izzadok, hogy jesszus, a szlovák anyakönyvi irodalom visszavág, na ne már, indoklok, Ausztriában tán csak nem kéne. Nagy nehezen nyerünk, hogy úgy is kell a gyermeknek szlovák anyakönyvi kivonat, majd ott harcolunk, plíz a Maratoni csatát ne Mohácson kezdjük.

Szlovák nagykövetségen lassan, ám mégis flottul zajlanak a dolgok.

Mindent elintéztünk.

Gyermek nő. Anya és lánya megkapják az osztrák állampolgárságot. Viszont hogy ne legyünk antiszlovakisták, nem a szlovák törvények miatt, hanem az osztrák miatt le kell rakni, mármint az állampolgárságot, itt tényleg nem mennék bele az a törvény értelmezésébe, ez van, nagyon nem sajnáljuk. Már mint a szlovák leadását. Bocsánat 2.0

Az állampolgársághoz temérdek papírt, okmányt, mind mind hítelesítve kértek, gondoltuk, akkor a kilépéshez igazán nem kérhetnek olyasmit, amit nem tudunk prezentálni.

Anyád, közölték annyira nem is cizeláltan, ugyanis jött egy papír, hogy vigyünk be egy papírt arról, hogy nem magyar a gyerek.

Nem az, válaszoltuk, hiszen szlovák. Ők csekély mértékben követik figyelemmel ezt a szlovák-magyar purparlét állampolgárság ügyben, oké, de hogy leemelt egy könyvet a hölgy, hogy de Magyarba', ha az apa magyar, akkor a lány is, mondja mindezt nekem a telefonba. Nagy levegő, kifúj. Azt a Monarchiában elaggott bürökratikus szőrszálhasogató körösztanyádat...

Oké, beszerezzük, ugyan nem értem, ő miért nem érti, ő sem érti, én miért nem értem, es muss ordnung sein. Ne példálozzunk egy kis bajszossal Branauból osztrákiában ugye, ő is a rend a lelke mindennek alapon tüchtig típus volt, na.

Szóval nem gond, beszerezzük az ő-még-nem-volt-magyar-még doksit is.

Ma felhívtam a nagykövetséget, hogy ez meg ez van, mi ilyenkor a teendő. Ők nem tudják, abba nagyon ne menjünk bele, hogyan sikerült furmányos módon belső mellékre szert tennem, amin végre felvették, egyszerűen nem tudják, de menjek be idén (sic!) szeptember 3-án, akkorra tudnak idöpontot adni, aztán majd valami lesz a bűvös hat-nyolc héten belül. Ja, azt a közelebbről meg nem határozott valamit, ha kell, akkor tudják németül is. Persze feláron.

Aztaretkes.....

Elnézést, ezt nem lehetne valahol Pesten elintézni?

Elvileg, kis kutatás és egy szám, telefonszám jön. Itt, végül is mi is innen szereznénk be.

Érzem, közel a cél. Viszonylag korrekt ügyintéző hölgy, bocsi a viszonylag korrektért, de felvette a mobilját a telefonba és kimentette magát ott, hogy itt telefonál, én kértem elnézést.

Obligált kérdés hosszabb bevezető után, akkor van és németül is?

Van, de inkább magyarul, majd ad egy listát, onnan válasszam ki a fordítót.

Ja, de ő egyébként ilyet még nem hallott soha, pedig évek óta ott dolgozik....

Majd megkérdezi és ír emailt. Írt.

Itt egy kicsit elgurult a gyógyszer.

Nem tudom mikori a törvény, de lenne egy-két kérdésem:

Az EU minek van?

Miért adózom három országban többször egy dolog miatt?

Jó, lenne még temérdek kérdésem, de nem teszem föl, inkább fizetek, mint a katonatiszt a Monarchiában.

"Áldjon vagy verjen sors keze: itt élned, halnod kell."

Hát egy nagy túróst. Ver az itt is, ott is, evvel még nem lenne gond, de valahogy a legnagyobb cummantás az áldott emlékű Óhazából ér. Valahogy mindig ki tudják rakni az í-re a pontot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.