Előzmény: Kb. három hete megkértek minket a tervdokumentációt készítők, hogy tudjuk meg, lehetséges-e, hogy Horvátjarfalun az esővíz a csatornába legyen elvezetve. Laci felhívta a vizeseket, mondták, hogy ezt nem tudják megmondani, mert ahhoz kellene látniuk a terv-dokumentációt. Jó. A tervdokumentáció elkészült, benne az, hogy az esővíz a kanalizációba lesz elvezetve.

A mai nap: be akartam adni a vizesekhez a kérvényt, hogy megkapjuk a majdani építkezési engedély beadásához szükséges állásfoglalást. (Csak zárójeles megjegyzés, hogy én szívesen beadtam volna egyszerre ezt a kérvényt a víz- és szennyvízcsatlakozó megépítéséhez szükséges megrendelővel együtt, de kiderült, hogy az egyszerre beadás által akkora bonyodalmak várhatók, hogy inkább lemondtam róla...)

Szóval, kb. 188 telefon után bejutottam a megfelelő ajtón, két nagyon kedves néni fogadott, hajlandóak voltak velem átnézni az egész kérvényt, hogy nehogy véletlenül rosszul kitöltve adjam le, éééééés.... amikor ahhoz a kérdéshez értünk, hogy hova fog lefolyni az esővíz - én ugye mondom, hogy a kanalizációba -, kapásból rávágták, hogy LEHETETLEN! Egyáltalán nem nézte meg a tervdokumentációt, nem keresett semmit a számítógépben, hanem kapásból rávágta, hogy Horvátjarfalun tuti, hogy nem lehet a kanalizációba vezetni... Én: "De három héttel ezelőtt, amikor telefonáltunk, miért nem mondták ezt, hiszen direkt rákérdeztünk, és akkor annyit közöltek velünk, hogy majd ez majd a tervdokumentáció alapján kiderül.”

Nénik összenéznek: “Biztosan az ügyfélszolgálaton beszélt valakivel a hölgy... Azok ezt nem tudhatják...” De valószínűleg annyira kétségbeesett arcot vágtam, hogy felajánlották, adjam be így a kérvényt, és írjam oda megjegyzésként, hogy az erre vonatkozó részt majd kicserélem. Aztán ha kész a javított terv, akkor menjek el a pani Fuksová után, és cseréljem ki vele a hibás tervet.

Aztán visszamentem munkába, és 10 perc múlva felhívtak a ligetfalui városi hivatalból, hogy kb. egy hónap múlva lesz bontási engedély. Na, itt eldőlt bennem a borjú, és hisztiztem egy sort a csávóval, hogy hogy is képzeli, mikor én tizedikén adtam le, úgyhogy remélem, így értette az egy hónapot, mire ő csak annyit mondott, hogy ők most kapták meg, és egy csomó mindent kell még ezzel kapcsolatban elintézni, kiküldeni, megvárni, stb. És innentől már csak az ment körbe körbe, hogy én hajtogattam, hogy de én márpedig október tizedikén adtam le, és harminc napjuk van rá, úgyhogy november tizedikén a kezemben akarom tudni az engedélyt, ő meg azt, hogy de ők csak most kapták meg, és sok a dolog vele... Pff.

Off, azaz gyerektéma: Halkan jegyzem meg és tudom, hogy még nagyon valószínűtlen, de elkezdtem érezni a gyereket. Tudom, hogy ilyenkor még nem nagyon kéne, de mégis. Tény, hogy sokszor érintem meg a hasam, és azt vettem észre, hogy mostanában ha olyan 5-6 percig rajta tartom a kezem, akkor valami bizonytalan bokszolást érzek a hasfalamon. Aszittem, csak én érzem, de mikor Laci kipróbálta, egyszerre kiáltottunk fel, hogy érezted? Úgyhogy lesz benne valami. :) 

U.i. A fotó október első hétvégéjén készült a "birtokon". 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.