2012.04.26. 09:45
Egyhónapos lett Ádám
Pontosan egy hónappal ezelőtt, március 26-án született meg a Gyerek, a Malac, vagyis a fiunk, Ádám.
Nórival ma reggel megegyeztünk, hogy olyan, mintha csak pár nappal ezelőtt jöttünk volna haza a kórházból, pedig Ádám már egyhónapos nagyfiú.
Az, hogy „nagy”, persze relatív: a születési súlyához képest több mint egy kilóval lett nehezebb, két-három centit nőtt is – ez utóbbi adatot a mozgékonyságának hála elég nehéz pontosan megállapítani, hiszen állandóan jár a keze meg a lába – de például leendő osztálytársához, a féléves Veres Rebekához képest még igencsak pöttöm kisember.
Az elmúlt egy hónap alatt Ádám nemcsak látványos súlygyarapodáson ment keresztül, de jócskán megerősödött a hangja is: vagyis hatalmas és hangos hisztiket képes produkálni, ha például tele a pelenka, ha kivesszük a fürdőkádból, vagy ha néhány percnél hosszabb időre leválasztjuk őt az anyja melléről.
Arra már két-háromhetes korában képes volt, hogy hason fekve felemelje és megtartsa a fejét, mára már ott tartunk, hogy ha ebben a helyzetben átfordítja a fejét egyik oldalról a másikra, és ha megtámasztjuk a talpát, erőlködve bár, de szinte már mászni is képes. Az persze ritkán jut eszébe, hogy ha felemelné a fejét, könnyebben haladna, mint így, hogy maga előtt tolja a kobakját.
Az okos könyvek szerint életének második hónapjában a baba már nem tartja állandóan ökölbe szorítva a kezét, hanem lassan szétnyitja az ujjait. Ádám valószínűleg nem olvasta az idevágó szakirodalmat, mert kezdettől fogva nyitott tenyérrel hadonászik, vagyis ahogy mi mondjuk: vezényel. Vagy varázsol, ahogy tetszik.
Egyre gyakrabban fókuszál ránk, szüleire is. Még mindig nagy konkurenciát jelentenek azonban a nagy, egyhangú és sima felületek: Ádámnak ugyanis van egy jól fejlett falfétise. Vagyis hihetetlen kitartással, figyelemmel és aprólékossággal tanulmányozza a plafont és az üres falfelületeket.
Pár napja böfiztetés közben rendszeresen megmarkolja a textilpelenkát, és el sem engedi – úgy látszik, az ujjmarkoláson kívül lassan másra is kezdi használni a kezét. Ezenkívül imádja a banakocsit és az autósülést – a monoton rázkódás nagyon bejön neki.
Nemrég pedig – Nóri leghatározottabb rosszallása és különvéleménye ellenére – először bekerült a szájába a cumi is. Erről a dilemmáról hamarosan írunk egy külön naplóbejegyzést is, mert a cumiszimpatizáns apuka és a dudliellenes anyuka között állandó viták tárgyát képezi, hogy való-e bármi is a gyerek szájába a mellbimbón kívül.
Egyszóval Ádám nagyfiú lett, most kezdi a második hónapját.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Hushhush 2012.04.26. 17:48:08
Sok sikert a házzal (teljesen véletlenül mi is most építkezünk), és sok örömöt Ádámmal!
Anna