Ugye az alaphelyzet az, hogy, a bébi a jobb oldalát részesíti előnyben, ergo a fejét is mindig arra az oldalra tartja. Hiába beszéltünk hozzá a bal oldalról, hiába forgattuk, álmában ösztönösen jobbra fordult. Úgyhogy a legutóbbi orvoslátogatáson elküldtek minket rehabilitációs tornára, mondván jobb megelőzni a bajt, minek várnánk meg, hogy megrövidüljenek az izmai, tegyünk ellene már most. Jóvan, elmentünk.

Egy enyhén furcsa, lilára lakkozott karmú néni nézte meg Ádámot, akinél, mint Laci apja szokta mondani, a hiba épp akkor nem jelentkezett. A Gyerek ugyanis abban a pillanatban, ahogy letettük a vizsgálóasztalra, balra fordította a fejét, és juszt sem volt hajlandó jobbra fordulni. Most akkor győzd meg Lilakarmút, hogy ez pont fordítva van. De azért elküldött minket a rehabilitációs nővérhez, mutasson nekünk pár gyakorlatot, amit otthon gyakorolva majd megszünteti a hibát. Jóvan, gyakorlunk.

És akkor elmentünk gyakorlatozni. Igazából nem is tudom, hogy mondjam el, mit éreztünk:  Ádám végigüvöltötte a tornázós húsz percet, de amolyan kínkeservesen. Ráadásul mikor a Tornanéni karjaiból egy fájdalommal teli, szemrehányó pillantást vetett rám, mintha ezt mondta volna: „Hogy engedheted ezt, Mama???” Na, ekkor bőgtem el magam én is, hiába mondta Tornanéni, hogy igen, általában az anyukák is végigsírják az első tornázós hetet, aztán ez elmúlik. Ha meg jobban belegondolok, nem is szeretném megszokni a gyerekem fájdalmas sírását…

Nos, azóta párszor még próbálkoztunk otthon a gyakorlatokkal, de mára feladtuk. Igen, feladtuk, én ugyanis nem vagyok hajlandó kínozni a bébit… Még akkor sem, ha mire nagy lesz, nem fog emlékezni semmire ebből.

És láss csodát, mostanában már egyáltalán nem csak jobbra tartja a fejét. Igaz, hogy arra különösen ügyelünk, hogy balra fordítsuk, balról beszéljünk hozzá, balról játsszunk vele. És úgy látszik, elég ennyi. Most, hogy már kezdik őt érdekelni a falon és a plafonon kívül más dolgok is, mint például a játékai, az arcok, a hangok, forgatja szépen a fejét is. És már álmában sem fordul ösztönösen jobbra.

Most már csak az a kérdés, hogy az eheti tornára elvigyük-e…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.