2011. július 28-án néztük meg először a horvárjárfalui telket, rajta az öreg házzal. Nem sokat gondolkodtunk, másnap már szóltunk is az ingatlanosnak, hogy akkor ezt most vinnénk is.

Egy évvel ezelőtt persze még nem tudtuk, mit is jelent az, hogy egy telek nincs közművesítve. Azóta tudjuk: jó pár hónap és sok ezer euró kell ahhoz, hogy legyen víz, gáz, villany és szennyvízcsatorna egy ház körül.

Szóval az egyéves fejlődés szemmel látható, egyelőre a régi ház homlokzata takarja az újat, amely szerényen pöffeszkedik a háttérben.

És ha már a közműveknél tartunk, tegnap Péter após segítségével körbeástuk a házat – a leendő gázvezeték helyét készítettük elő. Az apósom csákányozott és ásott, én lapátoltam és izzadtam. Pár óra alatt végeztünk is, nagyokat szitkozódtunk a föld alatt maradt féltéglák és betondarabok miatt. Ha minden igaz, jövő héten Péntek mesterék lefektetik a csöveket és beszerelik a víztartályt is. Talán említettem, hogy ezért kellett belefognom a háztartási helyiség kifestésébe, amit persze nem bánok, sőt.

Ma pedig eljött Karcsi, hogy lerakja a tegnap sebtiben megvett padlócsempét, egyelőre a sokat emlegetett háztartási helyiségben és a vécében. Vele hat éve találkoztunk legutóbb, akkor a lakásátalakításunk csempézési teendőit végezte – parádésan. És ma sem okozott csalódást.

Kihasználva, hogy nemcsak Márti nagyi, hanem a Juhász nagyszülők is itt vannak Rimaszombatból, Nórival ma megengedtünk magunknak egy kiruccanást a Baumaxba. Nem szépítem, vécét vettünk. A kiállított porceláncsészék közül kipróbáltunk kiválasztottunk egy középkategóriásat, a házba szállított példány egyelőre dobozban pihen, de remélhetőleg összeszerelés után beváltja a hozzá fűzött reményeinket. Vagyis megfelel majd „a” célnak. Ha a jövő héten megszerelik a csatornánkat, be is állítjuk a helyére.

És hogy azért Ádámról se feledkezzünk meg, mindenképpen ildomos itt és most dokumentálnunk, hogy tegnap a fiunk elfogyasztotta első körtéjét. Vagyis hát az erős túlzás, hogy megette volna, elnyammogott belőle valamennyit, jó édes volt, úgyhogy ízlett neki. A család liberálisabb ága már korábban is bepróbálkozott almanyalogattatással és szilvalécsurrantással, de ez most határozottan bejött Ádámnak is. Elméletileg - vagyis az okos könyvek szerint - csak hathónapos korától kellene kezdeni a hozzáetetést de ártani biztos nem árt neki az a pár molekulányi gyümölcs. Ha már egyszer négy hónapos a nagyfiú, ennyi változatottág kijár neki az anyatej mellett.