Amíg Ádám és anyukája egy mamás-babás, nyárasdi kerti gardenen mulat, gyorsan dokumentálon a ház körüli fejleményeket.

– Most akkor ezen a blogon tényleg mindent megírtok, ami a házzal kapcsolatos? Lesz blogbejegyzés a konnektorokról és a szúnyoghálóról is?! – teszitek fel sokan a kérdést. A válasz: igen. És még gyorsan hozzáteszem, hogy a cél nem is elsősorban a Ti szórakoztatásotok, hanem kis családunk virtuális naplójának tényszerűsége, no meg a dokumentálás kategorikus imperatívusza.

Ezúttal például éppen annak örülünk, hogy tegnap az ablakos cég mesterei felszerelték a belső ablakpárkányokat. Ezek is fából készültek, és nagyon szépre sikeredtek. A fal és a könyöklő pár miliméteres méretbeli eltéréseit vésővel és körfűrésszel korrigálták, vízmértékbe tették a párkánydeszkákat, purhabbal rögzítették, szilikonnal szigetelték – tényleg gyönyörűek lettek. A hálószobákban a majd harminc centi szélesek lettek a belső ablakpárkányok, gyanítom, hogy még ücsörögni is kényelmes lesz rajtuk.

Elkészült a pinceablak és -ajtó is. Ezek persze nem fából, hanem műanyagból vannak. Az ablakos cég szakemberei elmagyarázták, hogy kell kulcsra zárni az ajtót: nekem újdonság volt, hogy teljes erőből felfelé kell feszíteni a kilincset, hogy rá lehessen fordítani a kulcsot, de valószínűleg ez a standard ebben a kategóriában. Mindenesetre tegnaptól zárható a pince is. És nem is lett olyan sötét, mint amilyenre számítottam. Tíz nap múlva, amikor Viktor barátunk meglátogat, majd itt is kifestünk.

És, igen, ezt is meg fogom írni!