Három napig törtem a csempéket és puzzleztam össze a darabkákat, Ádám aktív asszisztálásával. Laci esküvőnkre tervezett „logója” fogja dísziteni (ha minden igaz) az előszobánkat.Ennek „hála”, ha egyszer eladnánk a házat, csak és kizárólag olyanoknak adhatjuk, akiknek van a nevükben N és L betű... Ha sikerül az átrakás, tuti siker lesz, nagyon jól néz ki a dolog, örülök, hogy senki nem tudott lebeszélni a mozaikozásról. Sőt, csak azt sajnálom, hogy a fürdőszobában nem kötöttem az ebet a karóhoz, mert nagyon jól nézett volna ki ott is. Így most ugyan kevésbé eredeti a fürdő, ám annál elegánsabb. Hálistennek, mindig megnyugszom, mikor meglátom, mert élőben sokkal szebb, mint az emlékezetemben...

Ja, a pár hete elkészített és a blogunkon is megörökített fürdőszoba-vizualizáció fabatkát sem ér. Nemcsak azért, mert a valóságban sokkal szebb a csempe színe, hanem mert a számítógép által kiszámított és általunk megvásárolt anyagmennyiség köszönőviszonyban sem áll egymással: Lacinak még háromszor kellett elautóznia a neve elhallgatását érdemlő szaküzletbe, hogy újabb egy, két, majd még egy csomag csempét vegyen. Végül pedig azért sem érvényes a látványterv, mert menet (vagyis csempézés) közben párszor meggondoltuk magunkat, és sok mindent másképp alakítottunk, mint elsőre gondoltuk.

És nem, ezúttal nem mutatjuk meg a végeredményt, szigorúan csak részleteket láthattok a készülő szobákból. Fotódokumentációt a kész helyiségekről majd csak a legvégén mutatunk...