Na, már megint vagy három bejegyzéssel maradtam el.

Pedig akartam írni arról, hogy:

1. befejeztem a (mindennapi) munkába járást és búcsúzóul micsoda ünnepségben volt részem
2. majdnem elkészült már a gyerekszoba
3. megint voltam orvosnál, ahol megállapították, hogy míg én plusz húsz kilónál, a gyerek 2200 grammnál tart

Úgyhogy az alábbiakban ilyen sűrített bejegyzés következik.

Szóval, múlt hét közepétől otthon vagyok. Igaz, hogy egyelőre csak papíron, mert majd mindennap meglátogatom a kollégákat, de hát nem győztem mindent elintézni, ez van… Napi pár órában leginkább iratmegsemmisítek – két év papírhulladéka gyűlt össze a (volt) asztalomon és környékén. A világ legcsodálatosabb kollégái, akikről már Niki is említést tett, újfent kitettek magukért, és jópár megálmodott holmival járultak hozzá a leendő Gyerek kényelméhez. Ráadásul tortát és óriási tulipáncsokrot kaptam bónuszként.
Közben majdnem elkészült a Gyerekszoba is, illetve négy csavar szükséges még a kiságy összeszereléséhez. De ezt is megoldjuk majd, ha nem, hát a földön fog aludni napközben a gyerek. Nem nagy dolog, mi is kibírtuk párszor… Éjjelre meg úgyis lesz másik ágya.

Megérkezetek az első ruhaszállítmányok is Elvirka jóvoltából, most azokat igyekszem ésszerűen szétválogatni, és kitalálni, hogy fognak beférni az erre kijelölt szekrényekbe. Lacival naivak voltunk, és azt hittük, sokkal kisebb helyre is beférnek majd, úgyhogy most még plusz egy szekrényt kell átrendeznem, tehát, azután, hogy majdnem elkészültünk a szobával, újra felrobbantottam. Természetesen a száz százalékot majd csak a Dallas-ihlette psichonyusziafalon felfestése után fogja elérni a szoba, de ezt remélhetőleg a csütörtöki Dallas-parti a hivatalos babaváró-buli keretén belül fogja elkészíteni… :) Valamikor március közepén.

Merthogy a határidőnaplómban 2012. március 23-i dátum a szülésre van fenntartva. Annál is inkább, hogy az orvos is megerősített abban a hitemben, hogy ez a gyerek bizony idősebb pár héttel annál, ami a kiskönyvbe van beírva. Igyekszem ezt a Gyerekkel is tudatni – a szófogadást megtanulni sosincs elég korán.

Közben a fagy még mindig tart, tehát villany-ügyben nem történt előrelépés. Jelentkezett viszont „Funes”, aki miután felépült betegségéből, újra elkezd(hetne) dolgozni a telek tisztába tételén. Ha nem hullott volna le ma reggelre a hó. Kíváncsi vagyok, mihez kezd majd a betonszétdarabolással…
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.